Makaóból komppal mentem át Hong Kongba. Egy óra az út, negyedóránként mennek a TurboJet-nek nevezett kéttörzsű katamaránok. Cégen belül vagyok: a régi és új Lisboa szállodáknak és kaszinóknak ugyanaz a Stanley Ho a tulajdonosa, mint ennek a hajózási vállalatnak, nem hiába mondtam hát, hogy övé a fél Makaó.

Negyedóránként indulnak a kompok, de én speciálisat választok, a prémium szolgáltatást. Ez egy nap háromszor van, és kb. másfélszer annyiba kerül, mint a „fapados” verzió. Az üzletembereknek találták ki, na meg a nagyon gazdagoknak, akik még ezen belül is extrát, privát kabint bérelhetnek, természetesen még több pénzért. Én a középkategóriát választom, és azért utazom ezzel a hajóval, mert kínosnak találnám, ha a legolcsóbb jeggyel megérkezve ülnék át a parton a Rolls-Royce Phantomba. A hajón valóban jó a kiszolgálás: mindenféle üzleti lap van a fedélzeten, meleg ételt adnak, presszókávét és van drótnélküli internet is!
Hong Kong már az öbölből is egy gazdag nagyváros látványát hozza: felhőkarcoló felhőkarcoló hátán. A parton gond nélkül megy a beléptetés (akárcsak Makaóba, ide sem kell vízum, de ha Kína más, szárazföldi területeire utaznánk, akkor kellene), a csomagot is hamar hozzák. Indulok kifelé, amikor az egyik kanyar után régi vágású, ám roppant elegáns szállodaportásnak öltözött fickó vár, a nevemet tartalmazó táblával a kezében. Még arra is ügyeltek, hogy legyen - és jó helyen – ékezet. Szó nélkül elveszi a kezemből a csomagot és indulunk az autóhoz. Ott másik ember vár (később kiderül, ő a sofőr, a másik csak a vendéget gyűjti be), bepakolják a csomagom és indulunk.
A százmillió forintba kerülő, Peninsula-zöld Phatom (ezt a színt kifejezetten a hotel kérésére keverte ki a gyár és csak nekik adnak el ilyen színű luxusautót) impozáns látvány. Az utas ajtaja elölről nyílik, a beszállás könnyű – akkor a tér hátul, hogy nyugodtan ki tudom nyújtani teljesen a lábam. A hat literes motor hangját alig hallani, zajtalanul suhan a limuzin. Elindulunk, a sofőr megnyom egy gombot, erre középen, a kéztámlából kigurult egy hűtőpult, benne két ásványvízzel – természetesen a legdrágább francia márkából. Elkezdem felfedezni a területem, de nem megy a sofőr segítsége nélkül.
Ő mondja meg, hogy tudom kibontani az anyósülés támlájába rejtett LCD monitort, és hol találom az elképesztően szóló hifi vezérlőegységét. Klasszikus cédék közül választhatok és a BBC világrádió komolyzenei programjai foghatók, lakodalmas rockot hiába is keresnék. A monitor alatt zsebben bőrmappa, természetesen azt is kinyitom. Welcome to Peninsula, Mr. Lukács!, találom egy lapon, mellett pedig friss aznapi újságok.
Sajnos túl hamar megérkezünk a szálloda elé, ahol egyszerre hárman is rám ugranak. A csomagommal természetesen nem kell foglalkoznom, hogy a bejelentkezéssel sem, egyenesen a szobámhoz vezetnek. Legalább tíz percig tart, amíg megmutatják, mit hol találok a hatalmas lakásban, diszkréten elkérik az útlevelem és a hitelkártyámat, majd mindenki ideadja a névjegyét, hogy szükség esetén elérjem őket. Kijelölt ember foglalkozik velem a recepción, a szobának külön szobalánya van, a szálloda PR osztályának munkatársa pedig vár ebédre a tizenkét éttermük egyikébe.
Alig várom, hogy kimenjenek a szobából, hogy egyedül tudjam felfedezni-megcsodálni az öbölre néző, tizennyolcadik emeleti lakosztályom mind az öt helyiségét. A nappali hatalmas, az íróasztalon vagy tíz féle dolog: napilapok, jegyzettömb, a fürdőrészleg különféle kezeléseire szóló voucherek, sajtócsomag a nevemre megcímezve, egyebek. A fiókokat is felleltározom, van bennük faxgép, képeslap-hegyek a szállodáról, és minden más, amire egy üzletembernek szüksége lehet.
A teázóasztalon gőzölgő jázmintea, gyümölcstál (legalább hatféle különlegesség, köztük hatalmas mangók), üdvözlőfalatnak ötféle csokoládé-különlegesség (később kiderült, csilis és borsos is volt közöttük). A gyönyörű intarziás szekrény hatalmas, 42 inches plazmatévét rejt, mellette házimozi rendszer, dvd-lejátszó és audio-hifi berendezés. A legjobban a beépített kártyaolvasó és dugaszerdő tetszik: azonnal megnézhetem a fényképezőgépem memóriakártyáján lévő képeket, vagy csatlakoztathatom a tévéhez a laptopot, kamerát vagy bármi mást. Később veszem észre, hogy egy hajszálra ugyanilyen szett van a hálószobámban is. Van kandallóutánzatom, vannak méregdrága kínai vázáim tele virággal, festmény minden szabad felületen. A hálószoba is fantasztikus – a biztonság kedvéért ebben is van dolgozóasztal és teázó sarok is, az üvegfalú sarokba pedig beállítottak egy háromlábú távcsövet, hogy az öblöt és a másik parton lévő felhőkarcolókat még jobban meg tudjam figyelni. Hatalmas az ágy, és a mellette lévő panelről minden (még a függönyök és a tévé-rádió is) vezérelhető. Nagyon tetszik a telefon, melynek monitorján állandóan ott a kinti hőmérséklet is más hasznos információk mellett.
Mindkét helyen elképesztően felszerelt minibár vár: saját márkás csokoládé, minőségi borok, sok csillagos röviditalok, féltucatnyi féle gyümölcslé és egy külön szekrényképen gyönyörűen csomagolt harapnivaló, például különféle magok üvegekbe csomagolva. És friss jég, amit naponta többször kicseréltek.      
A hálószoba után van egy másik szoba a csomagoknak és öltönyöknek (itt a széf is), de a legjobban a kerevet alá beszerelt kis ablak tetszik: ha ide beteszem a cipőt és megnyomom a gombot, gondos kezek azonnal elviszik a cipőt (kívülről is be tudnak nyúlni) és perceken belül visszahozzák kitisztítva. A fürdőszoba hatalmas, a sarokban pezsgőfürdő tévével és lélegzetelállító kilátással az öbölre. Két teljesen felszerelt mosakodó-hely van hatalmas velencei tűkörrel, hogy reggel ne kelljen egymásra várni a házaspárnak. Van külön zuhanyzó annak, aki nem szereti a jacuzzit,a vécét pedig csak hosszan keresés után találom meg az egyik ajtó mögött. Ismerik a vendéget: telefon, hamutartó és gyufa van bekészítve, az újságot viszont elfeledték :-)
A nappali és éjszakai kilátás külön képeket érdekel. Külön szerencsém volt azzal, hogy napok elkezdődik itt a Dél-Ázsiai Játékok, és most tartották a fény- és lézershow főpróbáját. 
Persze nem hallgatom el a legfontosabb kérdést: a szállás egy éjszakára hetven ezer forintba kerül. Ez speciális újságírói tarifa, és az már a vezetőség nagylelkűségén múlt, hogy a legolcsóbb szoba helyett ezt az impozáns lakosztályt kaptam. 
Most, hogy megismertük a lakosztályt, ideje kicsit beszélni a szálloda múltjáról is. A hongkongi Kadoorie család tagjai alapították 1928-ban, a város első komoly szállodájaként. Stratégiai fontosságú helyen épült, hiszen tőle nem messze kötöttek ki az óceánjáró hajók és a szálloda előtt volt a Transz-Szibériai vasútvonal egyik végállomása is. A nyitáskor hangosan megfogalmazott cél az volt, ez legyen a legjobb szálláshely Szueztől keletre. Sikerült nekik, a Peninsul név hamar a gazdagság, a kényelem és az elegancia szinonimája lett és azóta többször is a világ legjobb szállodájának választották. Sikerült legendássá nemesülniük, ezért logikus lépés volt a terjeszkedés. Most már láncként működnek (zászlóshajóként és központként természetesen az első funkcionál), Amerikában és Ázsiában vannak házaik – Európában az első 2012-ben fog megnyílni Párizsban.
A szálloda mellett a vendégek fuvarozására szolgáló gépkocsi flotta is nagyon híres: csupa Rolls-Royceból áll. 2006-ban lecserélték az addig használt Silver Spurs-okat a legújabb Phatomokra. Egyszerre tizennégyet rendeltek (természetesen Peninsula-greenben), és ez volt luxusautógyár történetében a legnagyobb megrendelés! A tizennégy új autó mellett még üzemel egy hetvenöt esztendős veterán Rolls is.
Amikor a város új repteret kapott, megnyílt a lehetőség arra, hogy bővüljenek, addig ugyanis a Kowlon szigetén szigorú magassági korlátok voltak előírva az alacsonyan érkező repülőgépek miatt. 1994-ben épült a házra egy stílusban hozzáillő harmincemeletes torony, tetején egy helikopter-leszállópályával – a városban ez az egyetlen szálloda, amelynek saját helikoptere van. Aki így érkezik, az tíz perc alatt a szobájába ér a repülőtérről.
Egy óra van, ebédre vagyok hivatalos a Spring Moon kínai étterembe. Wynvy Lung-gal, a PR osztály egyik munkatársával evés közben arról beszélgetünk, mennyire ártott a válság az 1928 óta üzemelő szállodának. Azt mondja, éltek már meg nehéz időket – példának a tíz évvel ezelőtti SARS- fertőzést említi, amely ebből a városból indult és hosszú időre megbénította a turizmust -, és azután is beindult az élet. Most a legjobban türelemre van szükség, nem kell kapkodni, mondja, ezért a hotel vezetése úgy döntött, egyetlen embert sem bocsátanak el a kilencszázból (minden szobára három dolgozó jut!). Ezzel mi is jelezzük az elkötelezettségünket a dolgozóink iránt, meséli, és ez valóban fontos itt: van olyan alkalmazott, aki ötvenkét óta dolgozik a hotelben!
Kedd délután van, az étterem mégis tele. Ők nem hajtanak a Michelin-csillagokra, az a fontos, hogy a vendég jól érezze magát. A gyerekeknek akkora karácsonyi sarkot rendeztek be, mint egy fél teniszpálya, és a fenyőfán kívül minden ehető dologból készült. Itt minden arról szól, hogy a vendég otthon érezze magát, mondja Wynvy, ezért hagyományos kulcsot kap a vendég – igaz, a zárban egy chipolvasó olvass le a vasdarabba rejtett adatokat. 
Este még kipróbálom a jacuzzit a fantasztikus kilátással, reggel egy gyors kávé-narancslé, és indul velem a hotelzöld Rolls a reptérre. Bajban vagyok, mert fapadossal utazom Bangkokba, és kicsit cikinek érzem, ezért csak a járatszámot adom meg a sofőrnek. FD, FD, ízlelgeti a betűket (ez az Air Asia kódjele), majd telefonálni kezd – alighanem én vagyok a szálloda első vendége, akit a fapados járathoz hoztak ki. A terminál előtt kicsit lassítunk, és azonnal megértem, miért: a fogadó ember lóhalálában jött át a „rendes” légitársaságoktól, hogy ajtót nyitson nekem és kivegye a csomagtartóból a bőröndjeimet. Rezzenéstelen arccal nézik, amint eltűnök az üvegajtó mögött – szerintem azóta is azon csodálkoznak, ki lehetett ez a bogaras milliomos.

A bejegyzés trackback címe:

https://micsoda-utjaim.blog.hu/api/trackback/id/tr181574011

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Arilian 2009.12.04. 18:54:04

70 ezer forint egyáltalán nem drága, a rendes ára inkább 700k lehet.

Egy éjszaka egy jó, "üzleti negyedben" lévő, nyugati európai szállodában 70-100k HUF. szoba, nem lakosztály.

immortalis · http://immortalis.blog.hu/ 2009.12.04. 19:17:45

Láttam a tévében műsort erről a hotelről, bizonyára lenyűgöző lehet élőben. A rollerezésért kifejezetten irigyellek. :)

kerenszkij 2009.12.04. 19:24:06

@Arilian: Hja, csak ázsiában az európai hotelárak töredékéért kapsz magasabb szintű szolgáltatást...

lóbogár 2009.12.04. 19:35:20

Irigylem a problémáidat...:)

Kult 2009.12.04. 19:46:12

Hmmm és miért is bukta a szocializmus? Kurvára nem lenne szabad hagyni, hogy bárki is ennyire meggazdagodjon.

Köcsög plutokrata geci!

Vérnűsző Barom (törölt) 2009.12.04. 19:49:50

Gratula! Csak így tovább. Sok szép, kényelmes szállodát végigjárni, és kiélvezni minden luxust, amit csak nyújtani tudnak!

Shore 2009.12.04. 20:29:19

@Kult:

"Kurvára nem lenne szabad hagyni, hogy bárki is ennyire meggazdagodjon."

Inkább legyen mindenki szegény. Add ki a jelszót, egyszer már bejött: "Világ proletárjai egyesüljetek!"

autosave 2009.12.04. 20:35:14

@Kult: gazdagodj meg te is ha zavar... a lehetőség adott.

Rahsid 2009.12.04. 20:58:15

@Kult: irigy kis köcsög :)
Eljutnék oda...biztos beszaladnék a legelső kaszinóba. :D

Frank99 2009.12.04. 20:59:23

az ilyen blog dicsekvésnek van?

én meg arra vok' büszke, hogy itthon is megyek valamire.

köcsög-e vagyok?

FeroxX 2009.12.04. 21:06:37

haha ez a végén a fapados cuccal elég poén lehetett, tényleg minimum kémnek vagy valami nagyon hülye embernek nézhettek :) szegénykék.. összezavartad őket arra a napra az tuti.

gitáros 2009.12.04. 21:08:32

@Kult:
Téged például biztos nem fenyeget ilyen veszély, okoska.

lokoszt · http://lokoszt.blog.hu 2009.12.04. 21:39:04

ha átváltod html nézetbe, ki tudnád venni pikkpakk a sok fölösleges sort a képek közül.

Akihabara 2009.12.04. 21:58:09

Hehe... nalam napi 1500 dolcsit blokkoltak a hitelkartyamon az egyik szalloban Bermudan... pedig nem en fizettem... Es az sem a legjobb volt amit lattam... 350 dolcsi egy ejszakaert lof***

A. B. Normal 2009.12.04. 23:11:29

Grat! Ez így nagyon jó. Azért írtam, h. legyen 1 norm. komment is. A pénz nem sok, a beszámoló remek, mindenki jól járt, az ottléted áráért talán lesz valaki, aki a cikket lefordítja magyarról a manager számára, és mehet keretezve a többi mellé a falra.

doncarlos 2009.12.05. 09:02:00

Várom a folytatást nagyon. Gratula.

Liora · http://www.pallas70.hu/marketing-kepzes.php 2009.12.05. 09:58:03

Azt hiszem, én egy ilyen helyen már kényelmetlenül érezném magam:)

Loop · http://www.autostat.hu/ujdonsagok 2009.12.05. 16:19:31

amindenit... szép kis hely ez. és le vagyok döbbenve hogy csak 70 rongy egy éjszaka. ez semmi az európai árakhoz képest!