Van egy tó a főváros közepén, Hoan Kiem a neve. Partja ma is kedvelt találkozóhelye a fiataloknak. Most már motorral jönnek, régen biciklivel vagy gyalog. A helyiek aztán mondják, a háború után, a nagy éhségek idején az volt a szokás, hogy alkonyatkor érkeztek a párok, ketten ülve a biciklin úgy, hogy a fiú tekert. A parton aztán történt, ami történt, és hazafele a lány pedálozott, mert a fiúk már nem bírták a kettős terhelést J

A helyi tolmács, Attila mondta el ezt a történetet a kisbuszban. Ő különben vietnámi – az ország nagyon szegény középső részéről származik -, csak a nagy magyar költő, József Attila tiszteletére vette fel ezt a nevet. Amikor megkérdeztük, melyik a kedvenc verse tőle, habozás nélkül rávágta: a Talpra, magyar!
Vidékre mentünk egy olyan helyre, amely már nem vidék: pár hónapja megváltoztatták ugyanis a közigazgatási határokat, hogy a város tudjon terjeszkedni. Másfél millióval lett nagyobb a lakosság száma ezzel a döntéssel, most már négy és fél millióan élnek itt (az országban összesen, egy három évvel ezelőtti népszámlálás szerint összesen nyolcvanhat millióan). Quoc Oai járásba igyekeztünk, az út mellett folyamatosan építkezéseket láttunk: vagy széle autóút készült, vagy valamilyen ipari-kereskedelmi terület.  Phu Cat faluban fogyatékos gyerekek számára épül egy ház, ennek udvarát-játszóterét finanszírozta a magyar állam hét ezer euróval. Itt ez nagy pénz: a szomszéd házat havi hét dollárért (!) lehetne kibérelni a fővárosban élő tulajdonostól – igaz, a ház nem nagy és ezzel a tulaj megoldaná az őrzését is.
A központi idegrendszeri sérüléssel küszködő gyermekek nevelésével és rehabilitációjával Há asszony, a Hope Center vezetője foglalkozik – vele már találkoztam három éve Hanoi egyik lakótelepén, az általa működtetett három intézet egyikében. Akkor is az történt, amiért most is itt vannak a Baptisták: a mozgássérült gyerekekkel foglalkozó konduktorokat tanították a világhírű Pető-módszer alapján kifejlesztett konduktív pedagógiája.  Most úgy tűnik, ki tudja hozni a tiszta levegőre a beteg gyerekeket: pár hét, és a gyönyörű telken épült ház is elkészül.
Vietnámban nagyon sok a sérült gyerek, jelenleg több mint egymillió kétszázezerről tud a statisztika. Több oka is van ennek: az alultápláltság, a korai és a kis súllyal való születés (ez is a rossz szociális viszonyokra vezethető vissza). Falun az is előfordul, hogy nem megfelelő technikával szülnek, sokat késik az első lélegzetvétel, így az újszülött agya megfelelő mennyiségű vér nélkül marad a kritikus pillanatokban. És nem szabad elfeledkezni a háború utóhatásairól: az amerikaiak által használt narancsgáz, az agent orange hatása ma is maradandó károkat okoz a megszülető gyerekek szervezetében.
A Baptista Szeretetszolgálat munkatársai által három éve idehozott FLAME módszernek akkora lett a sikere, hogy vissza kellett jönniük. Egy olasz szervezettel közösen, a szocialista országban már húsz éve jelen lévő Gruppo di Volontariato Civile GVC-vel közösen elnyerték az Európai Unió egymillió eurós támogatását, hogy Bac Giang megyében tizenhét intézet nyolcvanegy munkatársát kiképezzék. Erről azonban később írok, hétfőn ugyanis néhányat meglátogatunk közülük.
A Hope Center udvarának és játszóterének avatására eljött a vietnámi magyar nagykövet, Vizi László is. Ő a szabályt erősítő kivétel a diplomaták között – emberi módon el lehet beszélgetni vele. Mostanában volt dolga elég: tavaly itt járt Sólyom László köztársasági elnök, pár hete a vietnámi miniszterelnök látogatott Budapestre. Akkor született megállapodás egy hatvanmillió eurós segélyhitelről, melyet Magyarország ad ennek az országnak arra, hogy Can Tho városban egy ötszáz ágyas onkológiai kórházat felépítsenek.
Megérkezik a helyi tévé is, elkezdődik az ünnepség. A hivatalos beszédekkel a gyerekek nem nagyon törődnek, inkább birtokba veszik a játszóteret. Igazuk van, nekik épült.  
Agent orange
A narancsgáz igazi karrierjét a vietnami háborúban, 1962-1971 között kezdődött. valójában egy gyom- és lombirtó - az amerikai katonaság arra használta, hogy repülőgépekről lepermetezze a vietkongoknak menedéket adó sűrű dzsungelt. A fák így lehullatták a felső lombkoronájukat, láthatóvá téve az alattuk húzódó ösvényeket és azok forgalmát. Az amerikai légierő több millió liter agent orange-ot szórt a vietnami dzsungelre - az ott élő lakosság szervezetében még mindig igen nagy arányban található meg a szer mérgező dioxinja, a TCDD. Az áldozatok számát a különböző egészségügyi szervezetek 4 millió főre becsülik, közülük sok a rendellenességgel született gyermek.

A bejegyzés trackback címe:

https://micsoda-utjaim.blog.hu/api/trackback/id/tr81561628

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.